ÉLETRAJZ:

Született: 1969. 05. 15.

Becenév: Paul

Magasság/Súly: 1,88m/91Kg

Mezszám: 1

Tulajdonságok: Becsvágyó, türelmetlen, fegyelmezett

Családi állapot:Házas, felesége Simone,2 gyerek: Katharina-Maria, David.

Hobbi: Golf, olvasás

Életmottó: Soha ne add fel!

Előző klubja: Karlsruher SC(1975-1994)

Sikerei: -Német bajnok:1997, 1999, 2000, 2001, 2003,

-Német Kupagyőztes:1998, 2000, 2003

-Német Ligakupagyőztes: 1997, 1998, 1999, 2000, 2004

-Bl győztes: 2001

Világ Kupa győztes: 2001

-Uefa kupa győztes: 1996

Európa Bajnok: 1996

VB-ezüstérmes: 2002

Legjobb német kapus: 1994, 1997, 1999, 2000, 2001, 2002

A Világ és Európa legjobb kapusa: 1999, 2001, 2002

2002-es VB legjobb kapusa és játékosa

2001-es Bajnokok ligája legjobb kapusa:

Oliver Kahn a mai német foci kirakatembere - legalábbis a médiában való szereplések száma és a legutóbbi VB-n nyújtott teljesítménye miatt. Mindenesetre mind akkor (emlékezetes döntőbeli potyagólja miatt), mind 2004 elején (Robbie Carlos lövésecskéjének beengedése miatt) nem csak ragyogó teljesítménye miatt került a lapok címoldalára. A karlsuhei születésű fiú hatévesen a helyi klubban kezdett el focizni, amely akkor még nem tűnt el a 3-5. osztály süllyesztőjében, hanem a Bundesliga élmezőnyébe tartozott. Ha nem is voltak a bajnoki cím esélyesei, azért az UEFA-kupáig egyszer-kétszer eljutottak. Apja, Rolf játszott is az egyesület színeiben 16 Bundesliga-meccset, sőt, még Oliver bátyjának, Axelnek is jutott 2 mérkőzés 1987-ben, s együtt játszottak a badeni tartományi válogatottban is. Olli gyakran együtt játszott testvérével a mezőnyben - ugyanis a kis szöszke annak idején még kint játszott. Winnie Schaefer, a KSC mindenható és öntörvényű, szintén nagy feltűnést kiváltó edzője (ma kameruni szövetségi kapitány) fedezte fel s vitte fel a nagycsapatba alig pár héttel érettségije után. Ekkor már a kapuban repkedett Olli, a legenda szerint azért, mert nagyapjától kapott egy remek kapusgarnitúrát... Itt nehéz helyzete volt: vetélytársai, Famulla és Wimmer előtte álltak, ráadásul Wimmer papája volt a kapusedző. Ekkor már feltűnt a csapat körül dolgozóknak "Paul" (első beceneve) hihetelen győzniakarása és edzésmániája. 1991 júniusában végre bemutatkozhatott a nagyok között is a KSC-ben, s majd 130 meccset játszott ott 1994 nyaráig. Természetesen hamar kezdő lett, legnagyobb sikere egy 6. hely és az azt követő UEFA-elődöntő volt. Itt futott be igazán: a Depor ellen Spanyolországban Bebeto 11-esét a jobb felsőből (!!!) szedte ki, s edzője, a hihetetlen bravúrtól fellelkesült Winnie még a repülőgépen felhívta az akkori szövetségi kapitányt, Vogtsot, s beajánlotta a fiút. Olli a KSC-ben együtt játszott Sternkopffal, Kreuzerrel és Schollal, aki később szintén a Bayernbe igazoltak, ahová az amerikai VB után ő is áttette székhelyét. Benne volt a VB-keretben, de csak 3. számú portásként Bodo Illgner és Andy Köpke mögött. 4.6 millió márkát fizettek érte, s ő lett Raimond Aumann utódja a bőrgatyásoknál. Vetélytársa már akkor is Scheurer volt, aki majd 10 évig ücsörgött a kispadon miatta. A következő bajnokságot már válogatott kapusként fejezte be, Svájc ellen debütált 1995. június 23-án - már 26 éves volt akkor. Nagyon sok címnek lehet büszke tulajdonosa, 11-et nyert ezidáig a Bayernnel, de a nagy tornákkal nem volt szerencséje: 1996-ban és 1998-ban Andy Köpke helyettese volt, első nagy versenye a 2000-es EB volt - 31 évesen... Pedig nagy kapussá nőtte ki magát: 1998-ban megdöntötte a Bundesliga addigi góltalansági csúcsát 737 "szűz" perccel, amit 2002 telén egészen 802 percre tornászott fel - ez utóbbit döntötte meg 2003 végén a stuttgari Timo Hildebrand. Az őket követő másik Oli, Reck (beceneve Defekt Oli) 200 perccel van lemaradva mögöttük... (A két Oli együtt ült Köpke mögött a 96-os EB-n.) Lassan a Bundesliga legjobb játékosává nőtte ki magát, ám a válogatott kapitányai nem mertek rá kezdőként számítani hihetetlen heves és forróvérű természete miatt. Legemlékezetesebb tette a dortmundi Heiko Herrlich torkának "majdnem megharapása" volt, amikor a fogait csattogtatta egy szöglet és Heiko torka előtt, majd egy másik alkalommal Möller fülébe harapott... De a sértegető megjegyzések, anyázások mindennaposaknak számítottak nála. Mielőtt lenéznénk, ne felejtsük el, hogy biztosan olvasta Toni Schumacher életrajzát, s innen vette ezeket a pszihológiai fegyvereket. Ne felejtsük el azt sem, hogy a csatár ezektől a tettektől annyira megijednek, hogy egy pillanatra megremeg a lábuk, ha a kapuja elé érnek, s ennyi éppen elég Ollinak. Az ellenfél szurkolói mindenesetre rendszerint banánnal várják a vadembert, s éneklik buzgón "Oliver Kahn, aus der Dsungel kamm!" (Oli Kahn, aki a dzsungelből jött!) kezdetű indulójukat. No de aki sikeres, annak sok irigye támad. Amúgy a "vadember" értelmes nyilatkozatokat ad, képzett marketingszakember, akit csapata visszavonulása után tárt karokkal vár a szakigazgatói székbe. 2001-ben mély emberi gesztussal tett tanúságot eddig ismeretlen másik oldaláról: a BL-döntőben megható módon vigasztalta a valenciás Canizarest a kezdőkörben. Ő már csak tudta, milyen érzés lehet, hiszen 2 évvel ezelőtt ő állt ott kezébe rejtve zokogástól remegő arcát a kezdőkörben az őrjöngő manchesteriek között... De a 2001-es döntőnek ő volt a hőse 3 hárított büntetővel. Ekkor már a futball statisztikai szervezetének, az IHFFS-nek kétszeres világ legjobbja volt, s 1998 őszétől a válogatott kezdőkapusa, majd nemsokára rá csapatkapitánya Matthaeus 2000-es visszavonulása után. Ekkor már ő volt a fritzek kezdőkapusa az EB-n - bár az a német csapat nem sok sót evett meg. Úgy látszik, az öreg emberek nem vén emberek mondás a focipályán nem érvényes:). 2000-ben és 2001-ben megválasztották a legjobb német játékosnak - ez nem akármilyen tett, erre az utóbbi negyed évszázadban csak az aranylabdás Sammer volt képes, s utána Ballack. Az igazi nagy éve 2002 volt: bár a Real Madrid kiverte őket a BL-ből, bajnokok lettek, s valami eszement nagy formában védte végig a VB-t: a germánok egyedül neki köszönhették, hogy a döntőbe jutottak. Fantasztikus rekordot felállítva 540 perc alatt mindössze egy gólt kapott. Különösen a házigazdák elleni elődöntőn védett többször is a fizika törvényeit meghazudtoló módon. A döntő előtt megkapta a VB legjobbjának járó díjat, majd 2 nap múlva a döntőben egy óriási potyagólt kapott: kipattant róla Rivaldo amúgy nem túl erős lövése, s a kipattanót Ronaldo kaparta a hálóba. Ezzel el is ment a hajó a gyengécske németek számára. Kahn még sokáig szégyellte és hibáztatta magát a vereségért. A torna után mindenestre neki ítélték a VB legjobb kapusának járó Jasin-díjat. Azon az őszön szakított feleségével, Simonéval is, akivel kapcsolatuk már 1986 óta tartott, s volt egy gyerekük is. Ezután Kahn összejött egy olyan nővel, akit korántsem erkölcseiről ismertek a müncheni diszkókban. Ő tudja... Mire elváltak, volt felesége megszülte 2. gyermeküket is. 2003-ban bajnok és kupagyőztes lett, bár több nagy védést is bemutatott, csapata BL-kudarca megfoszotta a nemzetközi futballélettől. 2003 végén bemutatta élete egyik legnagyobb védését a Lyon elleni idegenbeli BL-meccsen, ráadásul egykori csapattársa, Elber lövését védte nagy bravúrral. 2004-et rosszul kezdte: először kapott egy potyát a horvátok elleni válogatott meccsen, majd februárban a Real ellen belepkézte Robbie Carlos harmatos kövését. A 2004/2005-ös szezonban azonban rátalált régi önmagára és nagyszerű formában véd a bajnokságban és a bajnokok ligájában is. Kahn sok meccset megnyer nekünk a 2004/2005-ös szezonban, ez a lényeg! ;)

forrás:schollka.gportal.hu